Szokatlan jelenet játszódott le a Heves megyei önkormányzat egyik bizottságában: az ülés végül meg sem kezdődött érdemben, mert nem volt meg a szükséges létszám. Az ok prózai, de annál beszédesebb: a kormánypárti képviselők többsége egyszerűen nem jelent meg.
„Ma került – volna – sor a megyei önkormányzat egyik bizottsági ülésére, de az elnököt leszámítva a komplett Fidesz-frakció hiányzott, plusz a mihazánkos képviselő is”
– írta Kárpáti István képviselő közösségi oldalán. A beszámoló szerint a hétfős bizottságból mindössze ketten ültek a teremben.
A helyzet nem oldódott meg azonnal. „Kb. 20-25 perces várakozás és telefonálgatás után ugyan megjelent egy fideszes tag, de ez kevés volt, az ülés határozatképtelen maradt”
– fogalmazott a poszt szerzője. Vagyis hiába érkezett meg utólag egy képviselő, a minimális létszám így sem állt össze.
A történet súlyát az adja, hogy nem egy rutinszerű késésről vagy adminisztratív hibáról van szó. „Hét év alatt, amióta közgyűlési tag vagyok, nem fordult elő még ilyen!” – írta a képviselő. Ez már nem egyszerű szervezési zavar, hanem politikai üzenetértékű hiány.
A kérdés persze adja magát: mi áll a háttérben?
A poszt maga is felveti a lehetőséget: „Azt nem tudhatom, hogy a meg nem jelentek letargiában vannak-e a választási eredmény miatt, vagy más egyéb miatt hiányoztak, de ez nem számít.” És valóban: a konkrét indok talán másodlagos.
Mert a lényeg egyszerűbb és kellemetlenebb.
„Egyszerűen nem mentek be, pedig ez a feladatuk.”
Ez a mondat nem magyaráz, hanem kijelent. Nem találgat, hanem rögzít. És ebben a formában már nem is a hiányzásról szól, hanem a felelősségről.
A történetnek van egy másik oldala is. Az ülésen jelen lévő képviselő nem üres kézzel érkezett: „Én készültem kérdésekkel, hozzászólásokkal, de akkor ezt a közgyűlésen tudom – és fogom – megtenni.” Vagyis a politikai vita nem marad el, csak későbbre tolódik.
De attól még a kép megmarad.
Egy bizottsági terem, ahol a többség helye üres. Egy ülés, amely papíron létezik, a valóságban viszont nem tud elkezdődni. És egy helyzet, amelyre nehéz jobb szót találni, mint amit maga a poszt is felvet:
letargia – vagy valami egészen más.
